A vejem MMA-kesztyűt dobott elém, és megfenyegetett, hogy eltöri a karomat – de fogalma sem volt róla, milyen múltat rejtegetek

2. rész – A fenyegetés, amely mindenkit elhallgattatott

– Eltöröm a karodat.

Makszim olyan nyugodt hangon mondta ki ezeket a szavakat, hogy néhány másodpercig azt hittem, talán csak rosszul hallottam. A vasárnapi ebéd még mindig az asztalon állt. A tányérokon maradt néhány szelet sült hús, az uborkasaláta mellett félig elfogyott kenyér feküdt, a grillsütőből pedig lassan szállt fel a füst. A családtagok néhány perccel korábban még nevetgéltek, most azonban olyan csend lett, hogy szinte hallani lehetett a szél mozgását a kert végében álló fák levelei között.

Makszim levette a fekete MMA-kesztyűjét, és egyetlen mozdulattal a lábam elé dobta. Aztán fölém magasodva rám nézett, mintha arra várna, hogy végre megijedjek, és bocsánatot kérjek azért, mert egyáltalán megszólaltam.

– Hallottad, Irén? – kérdezte. – Ha még egyszer beleavatkozol a házasságomba, kórházba küldelek.

A lányom, Kata a teraszlépcső mellett állt. Láttam az arcán a félelmet, és abban a pillanatban sokkal jobban megijedtem, mint amikor Makszim felém indult. Egy anya számára nincs fájdalmasabb látvány annál, mint amikor a saját gyermeke fél attól az embertől, akivel együtt él. Kata nem azért aggódott, hogy engem megfenyegettek. Attól rettegett, hogy Makszim elveszíti az önuralmát, és valami olyasmi történik, amit később már nem lehet visszacsinálni.

– Makszim, kérlek, hagyd abba – mondta halkan.

A férfi úgy fordult felé, mintha a lányomnak semmi joga nem lenne megszólalni.

– Te maradj ki ebből!

Kata azonnal összerezzent. Ez a mozdulat mindennél többet elárult. Nem vitatkozott vele, nem kérdezett vissza, és még csak a szemébe sem mert nézni. Egyszerűen hátrált egy lépést, ahogyan az teszi, aki már pontosan tudja, milyen következménye lehet annak, ha ellentmond egy indulatos embernek.

A kerítés mellett álló tízéves unokám, Lili, szorosan összehúzta magán a pólóját. Nem értette teljesen, mi történik, de azt pontosan érezte, hogy valami nincs rendben. A szomszédunk, Pista bácsi a grillsütő mellett állt, kezében a húsvillával. Ő is látta, mi történik, de egyelőre senki sem mert közbelépni.

– Vedd fel! – mondta Makszim, és a kesztyűre mutatott.

– Mit vegyek fel? – kérdeztem.

– A kesztyűt. Ha olyan nagy a szád, mutasd meg, mennyire vagy bátor!

Nem válaszoltam azonnal. Nem akartam verekedni, és nem is állt szándékomban bizonyítani neki semmit. Csak azt szerettem volna, ha végre megérti, hogy a lányom nem az ő tulajdona, és senkinek nincs joga félelemben tartani őt a saját otthonában.