A férjem a pincébe küldte a kemoterápiától legyengült édesanyámat, hogy nyugodtan nézhesse a focimeccset – de amikor megtudta, mit tettem, elakadt a szava

1. Egy anya, aki mindig másokról gondoskodott

Édesanyám egész életében erős, önálló és gondoskodó asszony volt. Egyedül is képes volt megoldani a legnehezebb helyzeteket, soha nem panaszkodott, és mindig mások szükségleteit helyezte a sajátjai elé. Gyerekkoromban ő volt az, aki akkor is mosolygott rám, amikor neki magának nehéz napja volt. Mindent megtett azért, hogy biztonságban és szeretetben nőjek fel. Most azonban az élet olyan próba elé állította, amelyre egyikünk sem volt felkészülve. A kemoterápiás kezelések teljesen kimerítették. Egyre gyakrabban szédült, alig volt étvágya, és voltak napok, amikor még az ágyból való felkelés is komoly erőfeszítést jelentett számára. Már nem az a fáradhatatlan nő volt, akit egész életemben ismertem, hanem egy beteg, törékeny ember, akinek minden apró segítségre szüksége volt.

2. Mindent megtettem, hogy kényelmesen pihenhessen

Amikor az állapota miatt hozzánk költözött, egy pillanatig sem volt kérdés, hogy a lehető legjobb körülményeket teremtem meg neki. A földszinten rendeztem be a hálószobáját, közvetlenül a fürdőszoba mellett, hogy ne kelljen lépcsőznie, amikor gyenge vagy rosszul érzi magát. Kényelmes ágyat készítettem neki, puha takarókat tettem a szobába, a gyógyszereit pedig mindig olyan helyre raktam, ahol könnyen elérhette őket. Minden apró részletre odafigyeltem, mert tudtam, milyen nehéz számára ez az időszak. Mielőtt kétnapos üzleti útra indultam, külön megkértem a férjemet, Gábrielt, hogy figyeljen rá. Elmondtam neki, mikor kell bevennie az édesanyámnak a gyógyszereit, milyen ételeket tud könnyebben elfogyasztani, és hogy semmiképpen ne hagyja sokáig egyedül, ha rosszul érzi magát. Gábriel megcsókolt, átölelt, és biztosított róla, hogy minden rendben lesz. Akkor még elhittem neki.