A férjem a pincébe küldte a kemoterápiától legyengült édesanyámat, hogy nyugodtan nézhesse a focimeccset – de amikor megtudta, mit tettem, elakadt a szava

5. Amit a pincében találtam

Nem vesztegettem több időt a vitára. Azonnal a pince felé rohantam, és minden lépcsőfoknál egyre erősebben dobogott a szívem. Amikor kinyitottam az ajtót, megláttam édesanyámat. Egy régi, vékony matracon feküdt közvetlenül a hideg betonpadlón. A lábát egy kopott takaró fedte, de a helyiség hideg volt, a levegő pedig nyirkos. A gyógyszerei a matractól távol, a földön hevertek, és láthatóan nem tudta őket elérni. Az arca sápadt volt, a keze hideg, és úgy feküdt összegömbölyödve, mintha megpróbálná megvédeni magát a hidegtől. Amikor meghallotta a hangomat, lassan kinyitotta a szemét. Rám nézett, és alig hallhatóan azt mondta: „Kicsim, ne haragudj Gábrielre miattam. Kérlek, ne veszekedjetek. Nem akarok a terhedre lenni.” Ezek a szavak jobban fájtak, mint bármi, amit addig átéltem. Még ebben az állapotban is attól félt, hogy miattam konfliktus alakul ki.