3. Amikor Russ már nem volt mellettem

Russ márciusban halt meg.
Az utolsó hónapok nehezek voltak. Egyre gyengébb lett, és sok időt töltöttünk kórházban. Próbáltam erős maradni előtte, de amikor éjszakánként elaludt, gyakran csak ültem az ágya mellett, és figyeltem a légzését.
A halála után a ház teljesen más lett.
A reggeli kávé már nem ugyanazt jelentette. Nem volt, aki megkérdezze, hogyan aludtam. Nem hallottam többé a csizmája hangját a tornácon.
Ráadásul az egészségem sem volt tökéletes.
Krónikus vesebetegséggel éltem, és három éve rendszeres dialíziskezelésre jártam. Hetente kétszer kellett vezetnem a klinikára, amely oda-vissza több mint harminc mérföldre volt.
Nem volt könnyű, de nem panaszkodtam.
Hetvenévesen is képes voltam gondoskodni magamról, az állatokról és a házról.
A lányom, Kristy azonban másképp látta.
Nem sokkal Russ temetése után megjelent a férjével, Brett-tel.
Azt mondták, segíteni szeretnének.
Akkor még nem sejtettem, hogy a segítségüknek ára lesz.
Olvass tovább, mert Brett már az első napokban elkezdte felmérni a farmot.









