A lányom kizárt a saját wyomingi farmomról – de elfelejtette, hogy a férjem egy titkot hagyott rám

7. Russ utolsó figyelmeztetése

Eszembe jutott egy tavaly márciusi este.

Russ-szal hazafelé tartottunk a klinikáról. A nap lassan eltűnt a Bighorn-hegység mögött, az út mellett pedig hosszú árnyékokat vetettek a fák.

Sokáig egyikünk sem szólt.

Aztán Russ hirtelen megszólalt.

– Dolly, ha valaki egyszer bezárja előtted a farm kapuját, ne kezdj veszekedni vele.

Elmosolyodtam.

– Ki zárná be előttem a saját farmomat?

Russ nem nevetett.

– Akkor hívd fel Amost.

– Amost? A szomszédunkat?

– Igen.

– Miért pont őt?

Russ rám nézett.

– Mert ő tudja, mit kell tennie.

Aztán megfogta a kezem.

– És ígérd meg, hogy nem írsz alá semmit csak azért, mert valaki sürget.

Megígértem neki.

Akkor még nem értettem, miért beszél ilyen komolyan.

Most azonban ott ültem a teherautómban, a bezárt kapu előtt, és minden szava eszembe jutott.

Elővettem a telefonomat.

Megkerestem Amos számát.

Olvass tovább, mert Amos első válasza bebizonyította, hogy Russ sokkal többet tudott, mint amennyit elmondott nekem.