Harminc perccel a válásunk után elrepültem a négy lányunkkal – a volt férjem pedig még aznap este olyan titkot tudott meg, amely mindent megváltoztatott
10. rész – A telefonhívás Phoenixből
Másnap reggel Phoenixben ültem a nővérem konyhájában.
A lányaim még aludtak.
Éppen kávét készítettem, amikor megszólalt a telefonom.
Raymond volt az.
Hosszú ideig néztem a kijelzőt.
Végül felvettem.
„Brenda… beszélnünk kell.”
„Miről?”
„Teresa előállt egy borítékkal.”
Nem válaszoltam.
„A DNS-vizsgálatról. Azt mondja, Leo talán nem is az én fiam.”
„És ezért hívtál?”
Raymond hallgatott.
Aztán megszólalt:
„A lányok hogy vannak?”
Ez volt az első alkalom, hogy a válás óta valóban érdeklődött felőlük.
„Hiányzol nekik?” – kérdezte.
„Nem tudom, Raymond. Ezt tőlük kellene megkérdezned.”
„Szeretnék beszélni velük.”
„Majd akkor, ha készen állnak rá.”
„Brenda, tudom, hogy hibáztam.”
Behunytam a szemem.
„Nem egyetlen hibáról beszélünk. Éveken át hagytad, hogy az anyád azt éreztesse a lányaimmal, hogy kevesebbet érnek. Te pedig végül ugyanígy bántál velük.”
