Harminc perccel a válásunk után elrepültem a négy lányunkkal – a volt férjem pedig még aznap este olyan titkot tudott meg, amely mindent megváltoztatott
4. rész – A figyelmeztetés a repülőtérről
Miközben a repülőtér felé tartottunk, megrezdült a telefonom.
Teresa hívott.
Közel tíz éve dolgozott házvezetőnőként a volt apósoméknál.
Mindig kedves volt a lányaimmal.
Amikor megláttam a nevét a kijelzőn, azonnal felvettem.
„Teresa?”
A vonal másik végén azonban csak halk lélegzetvételt hallottam.
Aztán megszólalt.
„Brenda asszony, kérem, vigye el a lányokat valami nagyon messzi helyre!”
„Mi történt?”
„Ma este elmondom az igazat. Miután felfedem, mi történt, az a család többé senkinek sem mer majd a szemébe nézni.”
„Teresa, miről beszél?”
De már nem válaszolt.
Megpróbáltam visszahívni.
Nem vette fel.
Néhány pillanattal később üzenetet küldött.
„Ne bízzon abban, amit Raymond a DNS-vizsgálatról mondott. A gyűrűt is figyelje. Ma este mindent meg fog érteni.”
Újra elolvastam az üzenetet.
A gyűrű?
Walter régi aranygyűrűje jutott eszembe.
A család egyik legértékesebb öröksége volt.
Azt mondták, hogy egy napon az első fiúunoka fogja megkapni.
De mi köze lehetett ennek Teresához?
Mielőtt újabb kérdéseket tehettem volna fel, a repülőgépünk beszállását kezdték bejelenteni.
