11. A kérdés, amelyre mindenkinek magának kell válaszolnia

Sándor végül megértette, hogy nem lehet huszonöt elvesztegetett évet néhány bocsánatkéréssel visszahozni. Natália pedig kénytelen volt szembenézni azzal, hogy a titok, amelyet olyan sokáig őrzött, nemcsak engem és Andrást sebzett meg, hanem a saját családját is. Én nem tértem vissza Sándorhoz, és nem kezdtem újra vele a közös életünket. Nem gyűlöltem őt minden egyes nap, de nem is felejtettem el, mit tett. András pedig továbbra is orvosként dolgozott, és idővel megtalálta a saját útját a testvérével való kapcsolatban is. Egy dolgot azonban mindannyian megtanultunk: a vérségi kapcsolat önmagában nem tesz valakit jó apává, jó anyává vagy jó testvérré. Ezeket a szerepeket szeretettel, felelősséggel és jelenléttel kell kiérdemelni.
Te mit tettél volna Elena helyében? Adtál volna még egy esélyt Sándornak huszonöt év után, vagy szerinted vannak olyan árulások, amelyeket már semmilyen bocsánatkérés nem tehet jóvá?













