6. Natália vallomása

A széfben talált dokumentumok között volt néhány régi üzenet kinyomtatott másolata is. Ezekből kiderült, hogy Natália valóban tudott a terhességemről. Sándor többször is megpróbált érdeklődni felőlem, de Natália azt írta neki, hogy jobb, ha nem zavarja meg az új életünket. Egy másik üzenetben azt állította, hogy én már továbbléptem, és nem akarom, hogy kapcsolatba lépjen velem. A legfájdalmasabb azonban az volt, hogy egy régi üzenetben Natália azt írta: „Ha visszamész hozzá, mindent elveszíthetsz, amit együtt felépítettünk.” Amikor később a kórházban megmutattam neki a dokumentumokat, elsápadt. Először azt mondta, hogy nem emlékszik ezekre az üzenetekre, majd sírni kezdett. Végül bevallotta, hogy félt attól, hogy Sándor egyszer visszatér hozzám. Tudta, hogy András léte megváltoztathatja a kapcsolatukat, ezért mindenáron meg akarta akadályozni, hogy Sándor megtaláljon minket. „Nem gondoltam, hogy ez ennyi ideig tart majd” – suttogta. Ránéztem, és megkérdeztem: „Huszonöt évig nem gondoltál arra, hogy egy gyermeknek joga lenne megismerni az apját?”









