A férjem egy fiatalabb orvosnőért hagyott el, és rám hagyta az egész vagyonát — hét évvel később meglátta a lányomat, és egy apró részlettől elállt a lélegzete

13. A férfi, aki megtanulta, hogy az apaságot nem lehet megvásárolni

Márk eleinte mindent pénzzel próbált pótolni. Drága játékokat vásárolt Lilinek, különleges kirándulásokat szervezett, és egyszer még egy saját lovat is szeretett volna ajándékozni neki. Egy délután félrehívtam, és elmondtam, hogy a lányunknak nem ajándékokra, hanem megbízható apára van szüksége. „Nem tudod hét év hiányát hét drága dobozzal bepótolni. De ott lehetsz a következő iskolai ünnepségen, elviheted zongoraórára, és meghallgathatod, ha valami bántja.” Márk megértette. Egyre gyakrabban találkoztak, először az én jelenlétemben, később önállóan is. Megtanulta, hogy Lili nem szereti, ha a kakaójában eltűnik a hab, hogy fél a galamboktól, de a pókokat gond nélkül megfogja, és hogy rajzolás közben mindig kidugja a nyelvét. Az évek során a kapcsolatuk lassan, természetesen erősödött. Amikor Lili tizenegy éves lett, egy délután teljesen magától azt mondta: „A hétvégén apánál leszek.” Márk később üzenetet küldött nekem. „Ma először nevezett apának anélkül, hogy gondolkodott volna.” Csak ennyit válaszoltam: „Tudom. Megdolgoztál érte.”