A férjem egy fiatalabb orvosnőért hagyott el, és rám hagyta az egész vagyonát — hét évvel később meglátta a lányomat, és egy apró részlettől elállt a lélegzete

5. A levelek, amelyek soha nem érkeztek meg

Először telefonon próbáltam elérni Márkot, de a régi száma már nem működött. E-mailt küldtem neki, majd levelet írtam az ügyvédi irodájába. Napok teltek el válasz nélkül. Végül felhívtam Ilonát, és elmondtam neki, hogy terhes vagyok. A vonal másik végén hosszú csend következett. Aztán megkérdezte, biztos vagyok-e abban, hogy a gyermek Márké. A kérdés annyira megalázott, hogy néhány pillanatig megszólalni sem tudtam. Elmagyaráztam neki, hogy a fogantatás idején még együtt éltünk a férjemmel, és semmi okom kételkedni az apaságában. Ilona megígérte, hogy beszél Márkkal. Két nappal később visszahívott. Azt mondta, a fia tud a terhességről, de nem akar részt venni a gyermek életében. „Új családot szeretne alapítani Eszterrel. A váláskor mindent rád hagyott. Tekintsd úgy, hogy gondoskodott rólatok.” Megkértem, hogy Márk személyesen mondja ezt el nekem, de Ilona elutasított. Még egyszer megpróbáltam közvetlenül kapcsolatba lépni vele, majd végül feladtam. Nem azért, mert nem szerettem volna apát a gyermekemnek, hanem mert elhittem, hogy az apja már meghozta a döntését. Ez volt életem egyik legfájdalmasabb tévedése.