2. Három ház, két autó és egy ajánlat, amelyet nem értettem

Amikor megkérdeztem Márkot, mióta tart a kapcsolatuk, halkan azt felelte, hogy négy hónapja. Négy hónap. Ennyi ideje ült mellettem a vasárnapi ebédeknél, ennyi ideje aludt mellettem, és ennyi ideje mondta azt minden reggel, hogy vigyázzak magamra. Még fel sem fogtam teljesen az árulást, amikor előállt valamivel, ami legalább annyira megdöbbentett, mint a vallomása. Felajánlotta nekem a budai házunkat, a balatoni nyaralót, a horvátországi ingatlant, mindkét autónkat és szinte valamennyi személyes befektetését. Csak a családi vállalkozásban lévő részesedését kívánta megtartani. „Nem akarom, hogy a válás után nélkülöznöd kelljen” – mondta. Keserűen felnevettem. „Tehát tizenkét év után pénzzel akarod megvásárolni a lelkiismereted nyugalmát?” Márk megrázta a fejét, és azt válaszolta, hogy nem a megbocsátásomat akarja megvenni. Egyszerűen nem akarja, hogy még nagyobb kárt okozzon nekem. Akkor ezt gyávaságnak tartottam. Csak évekkel később értettem meg, hogy a nagylelkű ajánlat mögött bűntudat, szégyen és egy olyan férfi félelme állt, aki már régóta képtelen volt őszintén szembenézni a saját döntéseivel.









