9. A DNS-teszt és az apa, aki hét évet veszített el

Márk másnap az ügyvédemen keresztül kérte, hogy végeztessünk apasági vizsgálatot. Nem tiltakoztam, mert tudtam, hogy az eredmény nemcsak számára, hanem Lili jövője szempontjából is fontos. A teszt néhány nappal később megtörtént, az eredmény pedig egyértelmű volt: Márk 99,99 százalékos valószínűséggel Lili biológiai apja. Amikor átadták neki a dokumentumot, sokáig csak nézte a papírt. Aztán leült, arcát a kezébe temette, és sírni kezdett. Nem a vagyonát siratta, nem a házasságát, és nem is azt az életet, amelyet Eszterrel felépített. Azt a hét évet gyászolta, amelyet soha többé nem kaphat vissza. Az első mosolyt, az első lépéseket, az első születésnapot és azokat az éjszakákat, amikor Lili beteg volt, én pedig egyedül ültem az ágya mellett. „Anna, ha tudtam volna…” – kezdte, de nem fejezte be. „Nem tudhatjuk, mit tettél volna” – válaszoltam. „Csak azt tudjuk, hogy nem kaptad meg a lehetőséget.” Márk ekkor megkérdezte, találkozhat-e a lányával. Beleegyeztem, de világossá tettem, hogy Lili biztonsága és érzései fontosabbak lesznek bármelyikünk bűntudatánál.









