7. Hét évvel később egyetlen apró jel mindent megváltoztatott

Lili hétéves volt, amikor az iskolai kórusával fellépett egy gyermekkardiológiai alapítvány jótékonysági rendezvényén. A díszterem tele volt elegánsan öltözött vendégekkel, orvosokkal és támogatókkal. A terem szélén álltam, amikor valaki mögöttem kimondta a nevemet. „Anna?” Megfordultam, és hét év után először ismét Márkkal találtam szembe magam. Mellette Eszter állt. Mindketten megváltoztak valamennyit, de az a különös feszültség, amely egykor közöttünk volt, azonnal visszatért. Udvariasan köszöntöttük egymást, majd Lili leszaladt a színpadról, és boldogan hozzám rohant. Levendulaszínű ruhát viselt, a hajában apró fehér virágokkal. Megfogta a kezemet, és izgatottan mesélni kezdett a fellépéséről. Ekkor észrevettem, hogy Márk mozdulatlanná dermed. Nem a kislány arcát nézte, hanem a bal kezét. Pontosabban a kisujját, amelyen a köröm mellett egy apró, félhold alakú anyajegy volt. Ugyanolyan, mint Márknak. És mint Márk édesapjának. A férjem arca elsápadt. „Anna… hány éves ez a kislány?” Amikor kimondtam, hogy hét, a szék támlájába kapaszkodott. Aztán Eszter megszólalt mögötte: „Márk… te erről tényleg nem tudtál?”









