A férjem egy fiatalabb orvosnőért hagyott el, és rám hagyta az egész vagyonát — hét évvel később meglátta a lányomat, és egy apró részlettől elállt a lélegzete

14. A nagymama, akinek meg kellett tanulnia várni

Ilona közel két évig nem találkozhatott Lilivel. Nem azért, mert bosszút akartam állni rajta, hanem mert a lányom nem érezte magát készen rá. Márk tiszteletben tartotta ezt, és végül az anyja is kénytelen volt elfogadni. Lili tizenkét éves volt, amikor egy nap azt mondta, szeretne beszélni az apai nagymamájával. A találkozót nyugodt környezetben szerveztük meg, és mindketten ott voltunk vele. Ilona már az első percekben sírni kezdett, de Lili türelmesen megvárta, amíg megnyugszik. Aztán egyenesen megkérdezte: „Miért nem mondtad el apának, hogy létezem?” Ilona azt felelte, hogy védeni akarta a fiát. Lili azonban nem elégedett meg ezzel. „Mitől akartad megvédeni? Tőlem?” Ilona megrázta a fejét. „Nem, drágám.” „Akkor anyától?” A nagymama nem tudott válaszolni. Lili végül halkan azt mondta: „Szerintem nem apát védted. Hanem azt akartad, hogy minden úgy történjen, ahogy te szeretnéd.” Ilona sokáig hallgatott. Aztán életében talán először nem keresett kifogást. „Lehet, hogy igazad van.” Nem ölelték meg egymást, és nem lett minden rendben azon a napon. De ez volt az első őszinte beszélgetésük, amelyből később lassan kialakulhatott valamiféle kapcsolat.