Szenteste mezítláb találtam rá a tizennyolc éves unokámra a hóban – amit később megtudtam, mindent megváltoztatott

2. oldal – Egy aláírás, amelynek nem lett volna szabad léteznie

Egész éjszaka alig aludtam.

A kórházi szobában ültem Andrej mellett, és újra meg újra elolvastam a dokumentumot. Éva neve ott állt a papíron, a dátum pedig három évvel a halála utánra szólt.

Reggel megkérdeztem az unokámat:

– Andrej, pontosan hol találtad ezt?

– Apa dolgozószobájában. A régi szekrényben volt egy mappa. Kerestem anya fényképeit, mert szerettem volna elvinni néhányat magammal.

– És miért gondoltad, hogy pénz is eltűnt?

Andrej egy pillanatig hallgatott.

– Mert találtam egy másik levelet is. Egy bank küldte. Azt írta, hogy anya után örökölt számlát megszüntették.

– Mikor?

– Két évvel ezelőtt.

Éreztem, hogy elnehezül a mellkasom.

– Van nálad az a levél is?

Andrej bólintott.

– A táskámban volt. De apa elvette, mielőtt kizárt.

Ekkor döntöttem el, hogy nem fogok többé hallgatni.

Nem kiabálással akartam igazságot tenni, hanem bizonyítékokkal.