Szenteste mezítláb találtam rá a tizennyolc éves unokámra a hóban – amit később megtudtam, mindent megváltoztatott

8. oldal – Bence titka

Egy héttel később váratlan vendégünk érkezett.

Bence állt az ajtó előtt.

A tizennégy éves fiú lesütötte a szemét.

– Nagypapa, Andrej itthon van?

– Igen. Gyere be.

Bence belépett, de nem vetette le a kabátját.

Amikor meglátta a bátyját, azonnal sírni kezdett.

– Sajnálom – mondta.

Andrej felállt.

– Mit sajnálsz?

– Hogy nem mentem ki hozzád.

– Te tudtad, hogy kint vagyok?

Bence bólintott.

– Hallottam, amikor apa azt mondta, hogy nem engedhet vissza. De anya azt mondta, ne szóljak bele.

Andrej sokáig nézte.

– Miért nem segítettél?

Bence arcán végigfolytak a könnyek.

– Féltem, hogy apa velem is ezt csinálja.

A szobában csend lett.

Andrej végül odalépett hozzá, és megölelte.

– Nem haragszom rád – mondta. – De legközelebb, ha valaki bajban van, ne maradj csendben.

Bence bólintott.

Aznap este először éreztem úgy, hogy a két fiú között talán még megmenthető valami.

Leave a Comment