8. oldal – Bence titka

Egy héttel később váratlan vendégünk érkezett.
Bence állt az ajtó előtt.
A tizennégy éves fiú lesütötte a szemét.
– Nagypapa, Andrej itthon van?
– Igen. Gyere be.
Bence belépett, de nem vetette le a kabátját.
Amikor meglátta a bátyját, azonnal sírni kezdett.
– Sajnálom – mondta.
Andrej felállt.
– Mit sajnálsz?
– Hogy nem mentem ki hozzád.
– Te tudtad, hogy kint vagyok?
Bence bólintott.
– Hallottam, amikor apa azt mondta, hogy nem engedhet vissza. De anya azt mondta, ne szóljak bele.
Andrej sokáig nézte.
– Miért nem segítettél?
Bence arcán végigfolytak a könnyek.
– Féltem, hogy apa velem is ezt csinálja.
A szobában csend lett.
Andrej végül odalépett hozzá, és megölelte.
– Nem haragszom rád – mondta. – De legközelebb, ha valaki bajban van, ne maradj csendben.
Bence bólintott.
Aznap este először éreztem úgy, hogy a két fiú között talán még megmenthető valami.









