Szenteste mezítláb találtam rá a tizennyolc éves unokámra a hóban – amit később megtudtam, mindent megváltoztatott

9. oldal – Katalin levele

Néhány nappal később újabb fordulat következett.

Katalin levelet küldött.

Azt írta, hogy szeretne négyszemközt beszélni velem.

Először nem akartam találkozni vele. De Péter ügyvéd azt tanácsolta, hogy hallgassam meg, anélkül hogy bármit megígérnék neki.

Egy kávézóban találkoztunk.

Katalin fáradtnak tűnt. Nem viselt sminket, és a keze folyamatosan remegett.

– László bácsi, tudom, hogy most gyűlöl engem.

– Nem a gyűlölet érdekel. Az igazságot akarom.

Katalin lehajtotta a fejét.

– Viktor azt mondta nekem, hogy Éva pénzét törvényesen használták fel. Azt állította, hogy mindenhez joga volt.

– És te elhitted?

– Akkor még igen.

– És később?

Katalin szemébe könnyek gyűltek.

– Később találtam meg a leveleket. Tudtam, hogy valami nincs rendben.

– Akkor miért hallgattál?

Nem válaszolt azonnal.

Aztán halkan megszólalt:

– Mert féltem elveszíteni azt az életet, amit felépítettünk.