Szenteste mezítláb találtam rá a tizennyolc éves unokámra a hóban – amit később megtudtam, mindent megváltoztatott

3. oldal – Éva utolsó levele

Délután visszamentem a házhoz.

Viktor nem akart beengedni.

– Apa, ennek semmi értelme. Andrej mindig is problémás volt.

– A saját fiadat hagytad a hóban, Viktor.

– Ne dramatizáld túl!

– Akkor add ide a holmiját. A személyes iratait, a fényképeit és mindent, ami az édesanyjáé volt.

Katalin a nappaliból figyelt bennünket.

– László bácsi, szerintem jobb lenne, ha nem avatkozna bele a családi ügyeinkbe.

Ránéztem.

– Andrej az unokám. Éva pedig a családom része volt. Ez engem is érint.

Viktor végül félreállt.

A dolgozószobában megtaláltam a régi iratokat. Egy barna boríték is előkerült, rajta Éva kézírásával:

„Andrejnek, amikor már elég idős lesz megérteni.”

A kezem remegni kezdett.

A borítékban egy levél volt.

Éva arról írt, hogy szeretne biztos jövőt teremteni a fiának. Azt írta, hogy a megtakarításait külön számlán helyezte el, és bizonyos dokumentumokat egy ügyvédnél is letétbe helyezett.

A levél végén egy mondat állt:

„Ha valaha valaki megpróbálja elhitetni Andrejjel, hogy nem gondoskodtam róla, kérlek, mutassátok meg neki ezt a levelet.”