4. oldal – A történet, amelyet minden csütörtökön felolvasott
– Mit olvas neki pontosan? – kérdeztem.
Gábor megmutatta a könyv borítóját.
Egy régi mesekönyv volt, amelyet Lili még kisgyerekként kapott.
A történet egy magányos kutyáról szólt, aki egy erdő szélén élt, és azt hitte, minden ember csak bántani akarja.
Egy kislány azonban minden nap elment mellette.
Nem közeledett hozzá.
Nem követelt tőle semmit.
Csak beszélt hozzá.
Idővel a kutya megtanulta, hogy nem minden közeledés jelent veszélyt.
– Lili mindig azt mondta, ez a kedvenc története – mesélte Gábor.
– Miért?
– Mert szerinte a kutyának nem új gazdára volt szüksége először. Hanem valakire, aki türelmesen kivárja, amíg újra bízni tud.
Aztán Gábor becsukta a könyvet.
– Tudja, Eszter, amikor Lili meghalt, hónapokig nem tudtam bemenni a szobájába.
A hangja elcsuklott.
– A könyv az éjjeliszekrényén maradt. Egy nap mégis elvettem. Azóta mindig nálam van.
A férfi a kennel felé fordult.
Néró a rácsnál feküdt.
Nem morgott.
Nem ugatott.
Csak figyelte.
– Lehet, hogy nem tudom megmenteni ezt a kutyát – mondta Gábor. – De legalább azt szeretném, hogy ne úgy teljenek az utolsó napjai, hogy mindenki fél tőle.
Ekkor megértettem, hogy ez a hét hónap nemcsak Néróról szólt.
