7. oldal – Egy levél Lilitől
A következő csütörtökön Gábor korábban érkezett.
A kezében nemcsak a régi könyv volt, hanem egy kis boríték is.
– Eszter, szeretnék mutatni valamit.
A borítékból egy kézzel írt levelet vett elő.
Lili írta, néhány hónappal a halála előtt.
A papír szélén apró rajzok voltak: egy kutya, egy ház és egy nagy fa.
Gábor lassan olvasni kezdte.
„Apa!
Tudom, hogy néha nagyon nehéz neked, amikor a kutyák félnek tőled.
De szerintem nem kell haragudnod rájuk.
Lehet, hogy valaki korábban nem volt kedves hozzájuk.
Ha egyszer találsz egy olyan kutyát, akit mindenki elkerül, kérlek, ülj le mellé egy kicsit.
Ne akard rögtön megsimogatni.
Csak maradj ott.
Mert néha az is elég, ha valaki nem megy el.”
Gábor nem tudta befejezni.
A levelet a mellkasához szorította.
Én pedig félrenéztem, hogy ne lássa, mennyire sírok.
– Lili ezt nekem írta – mondta végül. – Sokáig nem értettem, mit akar ezzel mondani.
Aztán Néróra nézett.
– Most már talán értem.
Related Posts:
