2. oldal – A lányom utolsó kívánsága

10. oldal – Lili nővére

Másnap délután egy fiatal nő érkezett a menhelyre.

A neve Dóra volt.

A kezében egy fényképet tartott.

Amikor megláttam, azonnal felismertem a kislányt a könyv borítójáról.

– Ő Lili? – kérdeztem.

Dóra bólintott.

– Igen. Az utolsó közös képük apával.

Leültünk az irodában.

Dóra elmesélte, hogy Lili gyerekkora óta imádta az állatokat.

Sokszor gyűjtött pénzt menhelyeknek, és mindig azt mondta, hogy egyszer saját állatmentő központot szeretne nyitni.

A betegsége azonban mindent megváltoztatott.

– Apa teljesen összetört, amikor elveszítettük – mondta Dóra. – Sokáig alig beszélt. A motorját is eladta volna, ha nem tartjuk vissza.

– És a könyv?

Dóra elmosolyodott.

– Lili utolsó ajándéka volt neki. Azt mondta, olvassa tovább a történetet, mert nem akarja, hogy apa elfelejtse, mennyire fontos a türelem.

Aztán rám nézett.

– Amikor megtudtam, hogy Nérónak olvas, nem lepődtem meg. Csak azt nem tudtam, hogy ilyen sokáig csinálja.

Dóra megkérdezte, láthatja-e a kutyát.

Azt mondtam, természetesen, de csak a biztonsági szabályok betartásával.

Amikor Néró meglátta, néhány másodpercig figyelte.

Aztán visszafeküdt.

Dóra szeme megtelt könnyel.

– Lili nagyon szerette volna őt.

Leave a Comment