2. oldal – A lányom utolsó kívánsága

5. oldal – Az utolsó hét

Másnap reggel összehívtam a menhely vezetőségét.

Elmondtam nekik mindent, amit Gábortól megtudtam.

Azt is, hogyan változott Néró viselkedése az elmúlt hét hónapban.

Tamás, az állatgondozónk, azonban továbbra is aggódott.

– Eszter, értem a történetet. Tényleg megható. De attól még Néró veszélyes kutya.

– Tudom.

– Nem engedhetünk be hozzá valakit csak azért, mert egy könyvet olvas neki.

– Nem is ezt kérem.

Azt javasoltam, hogy hívjunk egy tapasztalt kutyaviselkedés-szakértőt, aki megfigyeli Nérót, és felméri, van-e esély a biztonságos rehabilitációra.

A vezetőség végül beleegyezett.

Aznap délután elmondtam Gábornak a döntést.

– Egy szakember fogja megvizsgálni a viselkedését. Addig senki nem megy be hozzá.

Gábor bólintott.

– Rendben.

– Lehet, hogy még így sem változtatnak a döntésükön.

– Tudom.

– Nem ígérhetek semmit.

A férfi rám nézett.

– Eszter, hét hónappal ezelőtt sem ígért semmit. Mégis minden héten visszajöttem.

Aztán leült Néró elé.

Kinyitotta a könyvet.

És folytatta a történetet ott, ahol előző csütörtökön abbahagyta.

Leave a Comment