5. oldal – Az utolsó hét

Másnap reggel összehívtam a menhely vezetőségét.
Elmondtam nekik mindent, amit Gábortól megtudtam.
Azt is, hogyan változott Néró viselkedése az elmúlt hét hónapban.
Tamás, az állatgondozónk, azonban továbbra is aggódott.
– Eszter, értem a történetet. Tényleg megható. De attól még Néró veszélyes kutya.
– Tudom.
– Nem engedhetünk be hozzá valakit csak azért, mert egy könyvet olvas neki.
– Nem is ezt kérem.
Azt javasoltam, hogy hívjunk egy tapasztalt kutyaviselkedés-szakértőt, aki megfigyeli Nérót, és felméri, van-e esély a biztonságos rehabilitációra.
A vezetőség végül beleegyezett.
Aznap délután elmondtam Gábornak a döntést.
– Egy szakember fogja megvizsgálni a viselkedését. Addig senki nem megy be hozzá.
Gábor bólintott.
– Rendben.
– Lehet, hogy még így sem változtatnak a döntésükön.
– Tudom.
– Nem ígérhetek semmit.
A férfi rám nézett.
– Eszter, hét hónappal ezelőtt sem ígért semmit. Mégis minden héten visszajöttem.
Aztán leült Néró elé.
Kinyitotta a könyvet.
És folytatta a történetet ott, ahol előző csütörtökön abbahagyta.









