9. oldal – A nap, amikor Gábor nem jött el

Egy csütörtök délután 16:10-kor Gábor nem jelent meg.
Először azt gondoltam, késik.
Fél öt lett.
Aztán öt óra.
Néró egész idő alatt a kennel ajtajánál feküdt.
Időnként felemelte a fejét, amikor motor hangját hallotta az utcáról.
De Gábor nem érkezett meg.
A kollégák megkérdezték, miért vagyok olyan ideges.
– Talán beteg – mondtam.
Este már aggódtam.
A következő reggelen felhívtam a látogatói nyilatkozaton szereplő telefonszámot.
Nem Gábor vette fel.
Egy női hang szólt bele.
– Jó napot kívánok, Gábor lánya vagyok.
Elmondtam, ki vagyok.
A nő néhány másodpercig hallgatott.
– Édesapám kórházban van. Tegnap este rosszul lett.
Összeszorult a gyomrom.
– Nagyon súlyos?
– Egyelőre vizsgálják. De azt hiszem, örülne, ha tudná, hogy Néró jól van.
Nem tudtam, mit mondjak.
Aztán a nő megkérdezte:
– Megkérdezhetem, hogy édesapám tényleg minden héten eljárt oda?
– Hét hónapja minden csütörtökön.
A vonal másik végén csend lett.
– Akkor maga nem tudja, miért volt ez neki ennyire fontos?
– Azt hiszem, már valamennyire értem.
A nő halkan felsóhajtott.
– Én vagyok Lili nővére.









